Sziasztok! :) próbáltam ezt a rész kicsit hosszabbra írni mint az eddigieket. Remélem össze is jött valamennyire :D És remélem kicsit élmény dúsabb lett. De ezt majd ti eldöntitek. És nagyon szépen köszönöm a vissza jelzéseket, hogy olvassátok a blogomat, nagyon örültem neki. ÉS imádlak titeket. 

Köszönöm még egyszer, de nem is húzom az időt. 

Jó olvasást. :) ♥!

( Amy és Twister) 

15. fejezet - The Competition



Nem nagyon tudtam aludni. Egyrészt a verseny miatt másrészt pedig a hangok amik kívülről szürödtek be a vékony falakon. Féltem, hogy vissza jön este az a férfi. Most senki nincs a közelembe
aki megvédene, és én egyedül egy senki vagyok. Mivel villanyt nem akartam kapcsolni ezért a telefonom fénye mellett nagy nehezen elaludtam.


*On Race Day/A verseny napja*

Reggel fél 7-kor keltem, hogy időben elkészüljek. Ami asszem sikerült is. Mert gyorsan magamra rángattam egy rövidnadrágot mert már most meleg volt, és egy toppot. Reggelizni
semmit nem reggeliztem, csak egy pohár vizet ittam. Aztán ez idő alatt már is 7 óra lett. Tehát felálltam a székről amin eddig várakoztam, a zsebembe raktam a telefonom és már indultam is.
Mikor beértem az istállóba már majdnem mindenki ott volt.Persze a piciknek nem kellett, hogy jöjjenek, hisz tudjuk milyenek, hamar kifáradnak meg amúgy is nagy nap áll előttük.
Körülbelül 15-en voltunk, a lányok is meg érkeztek. Mi négyen a pályaépítés feladatát kaptuk ami nagyon tetszett nekünk. Szóval a kezünkbe nyomták a "tervrajzot" és

( A pálya a versenyre) 

Sam,Sarah,Jane és én a pályára igyekeztünk ahol már az ugrások szana-széjjel voltak rakva. Tehát elkezdtük. Jó fél órába telt, hiszen a pálya nem volt kicsi és az ugrató is sok volt. De mi nagyon
élveztük és sokat nevettünk eközben. Még utoljára végig néztük hogy mindent jól csináltunk e.
- Hát lányok jó munkát végeztünk. - szólalt meg Sarah. Mi csak helyeseltük amit mondott és csak bólogattunk a fejünkkel.
- Na még kettő darab ugrás a melegítőpályára aztán végeztünk. - mondtam nekik majd elindultunk és az állásból ugratókat és rudakat hoztunk. Mivel kicsit porosak voltak már, mert régen használták őket.
Fogtam egy vödröd és elmentem vízért, hogy lemossuk őket. Ahogy beértem az istállóba csillogott-villogott minden. - Hát ilyet se láttam még. - gondoltam magamba. Majd
oda léptem Josh mellé hogy valami rongyot tudna e adni amivel letudjuk törölni az ugrásokat.
- Szólj Jasonnek ő biztos tud majd adni. - mondta majd vissza tért a dolgához. Ő izgult szerintem a legjobban, a lovasokért és a lovarda tisztaságáért és a rend miatt.
Míg ez leforgott a fejembe megtaláltam Jasont is.
- Na jó reggelt. - néztem be az egyik boxba ahol éppen egy lovat ápolta le.
- Neked is jó reggelt. - köszönt majd oda jött és megcsókolt.
- Jason!? nem tudsz valami rongyot adni? az állásból hoztunk ugrásokat a melegítőbe és kicsit porosak. - magyaráztam.
- de! asszem...ott van bent, gyere. - majd megfogta a kezemet és behúzott egy ajtón amit magunkra zárt.
- Most miért zárod be? - erre már nem válaszolt inkább közelebb jött megcsókolt és a falnak nyomott. Pár perc után leállítottam.
- Jason maradnék, de sietnem kell mert nem végzünk az ugrásokkal van még tíz percünk. - magyaráztam neki aminek nem nagyon örült, de elfogadta. Majd megfordult benyúlt
egy dobozba és vett nekem elő egy rongyot és oda nyújtotta.
- Köszönöm. - vettem ki a kezéből és vigyorogtam. Mikor kiszerettem volna menni ő még mindig csak nézett. - Kiengednél? - kérdeztem, hiszen a kulcsot a zsebébe rakta.
Majd adott a számra egy puszit és kiengedett és ismét a pályára mentem. Mikor oda értem a lányok ezzel a kérdéssel vártak.
- Hát mi tartott eddig? - kíváncsiskodtak.
- Mindegy. - mondtam majd elpirultam és a lányok nevetni kezdtek.
- ÓÓÓ akkor Jason vagy a dologban. - mondta Jane majd megölelt és nevetni kezdtünk. Gyorsan lemostuk az ugrásokat és előre mentünk.
- tudjátok még mi a jó abba, hogy mi építettük a pályát? - szólalt meg Sam, és mi csak kérdőn néztünk rá.
- Mert nem kell pályát bejárni mert tudjuk. - mondta vidáman.
- LUSTA! - kiáltottunk fel Sarah, Jane és én. - Nem is. - vigyorgott. Mikor beértünk a lovardába már mindenki a reggeliét ette egy box előtt ülve vagy egy ládán, de volt
olyan is aki a lova hátán ülve ette a reggeliét. Nekünk nagyon tetszett ez hogy itt az istállóba eszünk. Tehát mi is megkaptuk a reggelit ami szendvics volt. Beültünk
négyen kalifa boxába és elkezdtünk reggelizni. Már majdnem végeztünk mikor Jason betoppant hozzánk.
- Tudtam, hogy itt vagytok, egyébként jó étvágyat. -
- Ja köszönjük. - mondtuk mind a négyen vigyorogva majd Jason leült mellém és a számra puszit adott.
- Egy óra múlva verseny, izgultok? - kérdezte tőlünk és mind a négyen megráztuk a fejünket.
- Mert te? - kérdezte Sam Jasontől.
- Kicsit, ez lesz az első versenyem Twisterrel. - magyarázta majd Jane rá nézett az órájára és kijelentette, hogy indulni kéne hiszen fél óra múlva verseny. Tehát fogtunk magunkat,
felálltunk a földről és mindenki a szobájába indult öltözni a verseny felszerelésébe.

Háromnegyed kilenckor már mindenki fehér gatya,zakó, szépen kipucolt lovaglócsizmába sürgött forgott a lova körül. Én szépen nyugodtan leápoltam, felszereltem Kalifát hiszen, ha
én is ideges vagyok ő is az lesz és nem szeretném, hogy élete első versenye már stresszel kezdődjön. Mikor már mind az öten készen voltunk szépen kivezettük a lovakat a
pálya elé. Még volt időnk hiszen az ügyességi verseny zajlott a másik pályán. Lassan kezdtek már gyűlni az emberek  Versenyre és más lovardákból más lovasok is.
 Mivel Josh már elintézte a nevezést és minden ilyen ügyet nekünk nem kellett mást csinálni csak lovagolni és hibátlanul teljesíteni. Mikor már bele merültünk a nagy beszélgetésbe
egyszer csak Sandy jött az új lovával teljes pompában.
- Hát ti nem jöttök? Már az első induló megy a pályán és asszem hogy te vagy az 5. - nevetett gonoszan. Én gyorsan a lányokra néztem ijedten. Mivel a verseny start listája pont
mellettünk volt gyorsan rá pillantottam és a nevemet kutattam szememmel. Amit meg is találtam a 28. helyen. Majd Sandy nevét kerestem aki a 4. induló volt.
- Ömm Sandy, de ha jól látom te a 4. induló vagy nem kéne melegítened? - kérdeztem majd egy önelégült mosolyt ejtettem felé.
- Mi van? - lökött félre és a start listát kémlelte.  - Basszus. - Kiáltott fel majd gyorsan felszállt a lovára és a melegítőbe igyekezett. 5 perc után már az oxereket ugrotta.
Mi is lassan befáradtunk a pályára és elkezdtünk melegíteni. - Egész laza. - gondoltam és elkezdtem ügetni. Nem éreztem, hogy ideges lenne, sőt nagyon is nyugodt volt.
Viszont amennyire ő megnyugodott és annyira lettem ideges. Fogalmam sem volt miért, hirtelen jött. Egyszer csak a rossz gondolatok lepték el az agyamat. Csak arra tudtam gondolni
mi van, ha leesek Kalifa meg áll, nem bízik bennem, felbukunk. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, elég zűrös volt. Lehet, hogy Kalifa megérezte, kezdett egyre nyugtalanabb lenni
bakolt egy kettőt és a fejét is össze vissza rázta. Amilyen összeszedetten mentünk és amilyen nyugodtan most annál stresszesebben és feszülten. Josh a pályára lépett és
az ugrásokat rakta nekünk. Ahogyan az ugrásra lovagoltam rá kicsit nyugodtabb lettem. Mikor egyre nagyobbak lettek az ugrások vissza nyertem előző állapotomat.
Amit Jason észre is vett.
- Amy mi a baj? - kérdezte kicsit ijedt fejjel, gondolom látta, hogy nincsen minden rendben.

( Sam és lova, Kingston) 

- De minden rendben van, csak kicsit izgulok. - mondtam, mert nem akartam magyarázkodni. Miközben Jasonnel beszélgettem Josh mondta, hogy még ugorjak meg egy oxert és utána
már csak sétáljak vele amíg be nem megyek a pályára.  Tehát azt tettem amit mondott. Beugrasztottam vágtába és az oxer felé lovagoltunk, ami sikerült.
- Nagyon jó! sétálj vele. - dicsért meg minket Josh. Majd Sandyt láttuk a lova mellett kisétálni a melegítőről. Majd Jason utána ügetett gondolom megkérdezte mi volt a pályán, mert
mi nem figyeltünk. Mikor vissza jött a melegítőre mi is megkérdeztük.

( Sandy esése) 

- Hogy sikerült? - kérdeztük mosolyogva, semmi gonoszkodás nem jutott eszünkbe, de úgy látszik, hogy ő úgy vette.

( Jason és Tewister) 

- Mintha nem tudnád...leestem. - mondta gúnyosan majd hátat fordított nekünk és ott hagyott minket. Miközben a lányokkal egymásra néztünk. Jasont szólították a pályára.
Lassan beügetett, megállt, köszöntötte a zsűrit és vágtába ugrotta. Majd megugrotta az első ugrást hibátlanul. Nem csalódtam sem Twisterbe sem Jasonbe, mert nagyon ügyesek voltak
és hibátlan pályát lovagoltak. Mikor kiért a pályáról gratuláltunk neki. Ezután a lányok jöttek sorjában, egymás után. Jane, Sarah hibátlan pályát lovagolt.
Sajnos Sarahnak egyszer megállt a lova, de sikerült neki, de ő így is büszke volt a lovára. Két lovas után az én nevem hangzott el a mikrofonba. A gyomromba pillangók voltak.
Belovagoltam a pályára, köszöntöttem a bírókat és még egyszer végig mértem a pályát, majd ezután jött a vágta és az első számú akadályra lovagoltam rá.

( Amy és Kalifa) 

Mérhetetlen nagy idegesség lepte el az egész testemet, szinte remegtem. Kalifa egyre nagyobb lendülettel vágtatott az ugrás felé, szinte irányíthatatlan volt. Az ugrató előtt
behunytam a szememet, lassan éreztem ahogyan "lovam" szépen lassan el ugraszkodik a földről, én hátán ülve kikönnyítek, és a levegőben vagyunk. Teljesen megnyugodtam.
Mikor leérkeztünk kinyitottam a szememet. És olyan magabiztossággal buzdítottam Kalifát a második ugrásra, mint még soha se. Igazából az egész pálya szinte csak egy pillantás volt.
Olyan hamar eltelt ez az egy perc, de nagyon élveztem. Kiérve a pályáról a lányok gratuláltak és persze Jason és Josh is. Sandyre nézve csak egy olyan nézést kaptam amiből
teljesen tudtam, hogy mit gondol "remélem örülsz te undorító mocsok" körülbelül ezt gondolhatta. Míg mi kivezettük a lovakat a pályáról és megitattuk őket. Addigra az eredmény hirdetés következett.
Minden lovas a pályán gyülekezett. Körülbelül 25-30-an lehettünk. Sam a 20.helyen végzett, Sarah a 16. helyen, én a 11.-en, Jason az 5. helyen És Jane pedig megnyerte a versenyt.
Nagyon örült neki, mi pedig büszkék voltunk rá. Mivel mi több verseny számban nem indultunk elvittük a lovakat a boxaikba, lenyergeltük, és megetettük őket. Majd Josh is megérkezett
gartulálni a nyertesnek, és nekünk. Mivel én még egy pályát mentem Twisterrel ezért gyors felpattantam rá és a melegítőre siettünk. Rajta valahogyan nem izgultam, vissza tértek a régi emlékek
amit két éve éreztem utoljára. Mivel én a verseny szám 3. indulója voltam nem kellett sokat várakoznom. Itt az ugrások egy kicsit nagyobbak voltak. De szerintem ez nem jelent
majd nekünk nehézségeket. Belovagoltunk a pályára itt az eddigiek ugyan úgy történtek köszöntünk majd megkezdtük a pályát. Nagyon jó volt újra versenyezni azzal a lóval aki pár éve és még most is
a legtöbbet köszönhetek neki. Mikor az utolsó ugrásról leérkeztem Twisterrel pár könnycsepp csordult ki a szememen. Hihetetlen érzés volt újra vele lenni. És
még fel fogni sem tudtam, hogy én megtaláltam őt, és most vele vagyok csak vele.