Sziasztok! :) próbáltam hosszúra írni és jóra, ami remélem sikerült. Ebbe a részben Josh egész sokat szerepel. Most kezdi komolyan venni Amy-t. Eddig is komolyan vette, de most hogy már hamarosan vége a tábornak. Kezdi észre venni, hogy érdemes ebbe a lányba időt fektetnie. Szóval majd meglátjátok, hogy mi lesz. ;)  Viszont akkor most nem húzom az időt. :)

Jó olvasást! :) ♥

18. fejezet

Mikor hátra fordultam nagy mosollyal anya karba tett kézzel nézett rám majd megszólalt.
- Na elköszöntél a "lovaidtól" ? - mondta kicsit morcosan, én pedig kérdőn néztem rá.
- Miért? hogy? Mi van? - nem értettem semmit össze voltam zavarva. Egyszer csak vissza hoz és utána meg közli velem, hogy elköszöntem e tőlük?
- Indulunk haza! - jelentette ki. Hála, hogy Josh pont jókor lépett be a lovardába. Majd anyához futott.
- Ne, ne, ne ne...Csak ezt ne! - mondta kicsit lihegve. - Nézze Amy nagyon jól lovagol, és ahogyan Kalifára hat az...az valami hihetetlen. Ez a ló senkivel nem ment így,
mint vele. Legalább csak ezt a négy napot engedjék meg neki. - könyörgött anyáéknak. Én csak reménykedve figyeltem őket a boxból, mikor még kalifát simogattam.
- Szerintem hagyjuk a lányokat had lovazzanak menjünk be az irodába. Majd anya és apa egymásra néztek, beleegyeztek, tehát az iroda felé vették az irányt. Mivel a lányok
meghallották ezért gyorsan oda futottak hozzám. Majd mindannyian aggódva vártuk a beszélgetés eredményét.
Negyed óra múlva kiléptek az ajtón mind a hárman mosolyogva.
- Na ez mit jelent náluk? - kérdezte Jason izgatottan.
- Ez azt hiszem azt, hogy maradhatok. - mondtam majd én is vigyorogtam. Majd anyáék beléptek a boxba és közölték velem a hírt.
- Maradhatsz kicsim. - mondták majd egy puszit adtak. Örömünkbe a lányoakkal össze ugrottunk. Majd anyáék nyakába vetettem magam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - mondtam nekik örömömbe miközben lerángattak magugról.
- De viszont mi akkor megyünk, nem is zavarunk titeket, négy nap múlva érkezünk. Sziasztok! - köszöntek el tőlünk apa Josh-al és Jasonnel kezet fogott, és elmentek.
Jason nevetve jött vissza hozzánk.
- Na mi van? - kérdeztük a lányokkal nevetve. - Apukád azt mondta, hogy vigyázzak rád. - mondta mosolyogva majd felnevettünk.
- Ezek szerint kedvel. - mondtam neki. Majd kijöttünk Kalifa boxából, hogy ne zavarjuk meg az ebédjében.  
A kis teraszra igyekeztünk. Josh egy tálca limonádét hozott nekünk.
- Amy a te szüleidet hamar meg lehet győzni. - mondta mosolyogva.
- Szerintem nem. - feleltem.
- Nekem sikerült pár perc alatt. -
- Akkor mi tartott annyi ideig. - kérdeztem.
- Semmi csak beszélgettünk. -
- De mégis miről? már nevettem, kíváncsi vagyok -
- Most nem az a lényeg, most az a lényeg, hogy itt maradhattál. És még az a lényeg, hogy ahol leestél Twisterről, ma ott kell lovagolnod. - magyarázta.
- Jó én benne vagyok. -
- Úgyhogy ha készen állsz mehetünk is. - jelentette ki.
- Oké csak még had menjek be a szobámba és had fürödjek le, és had öltözzek át. - Josh csak bólintott, tehát futottam. Oda érve a kulcsokat kerestem, mindig a zsebemben van
és elvileg most is ott kell hogy legyen. Tehát belenyúltam a lovaglónadrágom zsebébe és ott volt, gyorsan előrántottam és kinyitottam az ajtót. A fürdőszoba felé vettem az irányt.
levetettem magamról mindent és a zuhanyzó alá léptem. Pár perc alatt készen is voltam. Utána a szekrényemet széttúrva kerestem magamnak egy normális lovagló gatyát.
Egy sötét kéket választottam szürke pulcsival. Még gyorsan fel kaptam a lovaglócsizmámat és már siettem is ki a lovardába. Twister már kikötve állt és a cuccai is ki voltak rakva.
- Hmm jól néz ki. - gondoltam, egy világos kék alátét volt 4 darab megegyező színű fáslival. Majd ezek után megfogtam egy kefét és végig húztam Twisteren, közben mind a négy lábát
ellenőriztem. Sántítani nem sántított. Miközben még egyszer megnéztem őket, hogy biztosra menjek valaki a hátam mögül megszólalt.
- Nyugodtan felülhetsz rá! orvos is volt nála. - mondta félig nevetve Jason.
- Én csak biztosra akarok menni. - mondtam majd az utolsó lábat vizsgáltam. Ezek után nyergelni kezdtem.
- A-a. - szólalt meg Jason. - Ne ezt nyerget. - vette ki a kezemből és adott helyette a díjlovas nyerget.
- Óóó.. köszönöm. - tehát felraktam rá azt. Ezek után fásliztam, majd kantároztam.
- Kész vagy? - kérdezte.
- Persze, mehetünk. - csatoltam be a kobakomat, megfogtam Twister kantárának szárát és kifele indultunk. Amikor beértünk a pályára akkora boldogság töltött el mint még soha.
Mire felszálltam arra már Josh is kiért.
- Tehát, ma csak Twisteren lovagolsz. De most ez az esés lehet, hogy mind a kettőtökben keltett egy kis félelmet hiszen e is és Twister is nagyon buktatok. - figyelmesen hallgattam
végig a mondandóját, mert nem volt butaság. Egy kicsit én is félek. Azt viszont már nem tudom, hogy Twister mennyire...vagy fél e egyáltalán.
Tíz perc után ügettünk. Mindenféle vonalat, ívet csináltunk. És elég laza volt. Aztán bemelegítő vágta is megtörtént. Miután sétáltam egy picit és Twister is pihent Josh oda hívott magához.
- Na Amy figyelj. - szólt Josh. - Ahol állok itt buktatok fel. Csinálj vágtába egy egész lovardát. És mielőtt befordítanád ügetés és mikor ide értél állj meg itt. - az itt-re tette a hangsúlyt, tehát próbáljak meg ott megállni ahol felbuktunk.
Beugrasztottam Twistert vágtába. A pálya nagyon nagy volt, tehát kellett egy 2- 3 perc amíg oda értünk. Felvettem ügetésbe szépen oda mentünk, mielőtt megállítottam volna
ő elugrott arról  helyről.
- Tehát félsz! - suttogtam neki, majd megsimogattam. - Bízz magadba...vagyis bennünk. - majd ismét vágtába ugrattam. Most már kicsit galoppoztattam is. Majd kicsit
visszafogtam, ismét oda értünk, tehát ügetés aztán koncentráció. És sikerült.
- Most állj ott egy darabig, szólok ha elindulhatsz. - álltunk, álltunk és Twister egyre jobban menni akart de, nem.
- Hello pajtás még nem, még itt maradunk picit.
- Most indulj és állásból a vágtát próbáld meg vele és most másik kézen ugyan ezt. -
- Akkor gyerünk pajtás. - elindultunk, és sikerült nei, büszke vagyok rá.
- Lassú összeszedett vágtát. - kiabált utánam Josh. Szóval kicsit lelassítottam, és a zablát mozgattam. Már is szebben mentünk. Megint az ügetés következett aztán a megállás. És most már egyáltalán nem félt. Büszke voltam rá.
- Jó elég lesz, ügyesek voltatok, és látod ez mennyit segített? - mondta Josh kedvesen.
- Aha tényleg sokat, és asszem, hogy ez a díjlovaglás nem volt hülyeség. - magyaráztam.
- Ugye, egyébként majd a Kalifát ki is hozhatnád lefutószárazni, meg szeretném, ha a héten még ugranál velük. -
- Rendben, na én előre megyek Jason itt marad veled..meg gondolom a lányok is. - mondta majd az istálló fele vette az irányt. Jasonék bejöttek a pályára.
- Jól ment. - dicsértek meg - köszönöm. Majd elfordítottam a lovat és lesétáltattam.


Na hát akkor te is mozogsz egy kicsit. - mondtam Kalifának ahogyan a pályára vezettem ki, már naplementébe. Mivel a pálya nagyon nagy volt ezért hosszúra engedtem a futószárat.
Gyönyörű volt ahogyan a nap rásütött ő pedig szépen lassan, kecsesen ügetett. Csodálatos volt.
Mikor vágtázott még gyönyörűbb volt. Lassan oda húztam magamhoz, mikor oldalt akartam cserélni kicsit gondolkodtam és úgy gondoltam elengedem, majd futunk együtt. Tehát
lecsatoltam róla a futószárat és futkorászni kezdünk jobban is élvezte. Aztán megláttam egy kissebb x-et. - Na gyere Kalifa. - futni kezdtem ő pedig vágtázott utánam.
Egy párat bakolt, de nem zavart. Az x egyre közelebb volt mikor el ugrottam volna láttam Kalifa már be előzött ő már az akadály túloldalán várt, mint egy játékos kis csikó.
- Na jól van ennyi volt a gyereknapból..már fáj mindenem. - megsimogattam nyakát és a pálya másik végébe sétáltunk, hiszen ott tudtunk csak kimenni. Mire oda sétáltunk pont elég is volt neki. Tehát az istállóba mentünk. Beraktam a boxba és
elköszöntem tőle. Már beesteledett. Nagyon jó idő volt, kellemes. Tehát úgy gondoltam, hogy kiülök a kis faház elé amibe hála Joshnak még négy napig lakok. Tehát ezt tettem.
Jó volt egy kis csend, jó volt nézni azokat a lovakat akik karámban voltak, ahogyan boldogan legelésznek. Nem gondoltam volna, hogy ennyi barátot találok, nem gondoltam volna, hogy be jön Jason a képbe, nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Kalifát,

(mivel még sosem hoztam képet a házról, most kaptok. ;)
Tehát Amy , és a többi táborozó ilyen házakban laktak
külön, külön.)

Nem gondoltam volna, hogy megtalálom Twistert, és azt sem gondoltam, hogy ennyire fogok kötődni ehhez a helyhez, és ennyire fogom szeretni. Fájni fog ha elmegyek innen.
A legszebb nyári élményeim biztos, hogy itt történtek. De nem akarom itt hagyni ezt a helyet. Majd pár könnycsepp gurult végig arcomon a gondolat menetem után.